2016. március 9.- a mindennapokról

Egy kicsit most a mindennapjainkról is írnék. Kizárólag a saját szemszögemből megközelítve a témát. Vegyünk egy átlagos hétköznapot, amikor a gyerekek iskolában vannak a férjem reggel elment dolgozni (mint ma is épp).

Ébredés

Reggel 7 óra. Ébreszt a telefonom. Én ekkor már kb. 10 perce ébren vagyok, köszönhetően az állandó időpontban való reggeli ébredésnek, a szervezetem már felébreszt. Jó esetben ekkor van még 10 percem átnézni a telefonról mi történik a nagyvilágban. Vagy éppen a két kisebb gyerkőcöm közül valamelyik bújt mellém az ágyba az elmúlt fél órában, és vele csevegünk vagy épp szundikálunk még együtt kicsit.  Tudom-tudom, könnyű nekem mert ez teljesen élhető időpont. Köszönhetjük ezt az angol iskolarendszernek, amely reggel 9-nél korábban nem rendeli be a gyerekeinket, ezáltal eléggé kipihenten tudnak kezdeni.

Gyorsan belebújok a ruháimba majd irány a konyha. Gyorsan vizet forralok,elkészítem a teákat, tejcsit, magamnak a reggeli kávét. Közben kitalálom mit csomagoljak aznapra a kicsiknek az iskolába. Ez biztosan áll egy szendvicsből,esetleg melegszendvicsből (szigurúan kissé visszahűlve csomagolandó), valamilyen pici édességből, kekszféleségből néha napján chips  és egy palack víz. Sajnos hiába teszek be nekik gyümölcsöt, nem eszik meg arra hivatkozva, hogy nincs idejük rá. Sokszor próbálkoztam már, de mindig úgy hozták vissza ahogyan betettem. Ezért inkább a gyümölcsöt már majd itthon délután kapják.

Elkészítem négy főre a reggelit, amit olyan fél 8 körül együtt az asztalnál ülve elfogyasztunk. Ezután szép sorjában mindenki bejut a fürdőszobába, mosdás, fogmosás. Majd a kicsik felveszik az egyenruhájukat (uniform), így ezen legalább nem kell gondolkodni reggelente.

Ha marad még indulás előtt idejük (általában marad) akkor kapnak egy kis időt mesét nézni. 8.25-kor a két kisebb egyedül indul el a suliba, ahova a 8.40-es kapunyitásra odaérnek. Mivel a legkisebben kinevezték most valamiféle létszám-ellenőrnek, így korán ott kell lennie.  A nagy már teljesen önjáró, ő kb.8.40 körül indul a suliba.

Innen egyedül vagyok nap további részében.

Napközben

Mindenki elment, csend van. Végig gondolom, hogy mik az aznapi teendőim, eltervezem mit kell aznap feltétlenül megcsinálnom. Gondolok itt a házimunkákra és a sütésre, az angol tanulásra.

A hét első fele a lazább, akkor tudok jobban az angol tanulásra összpontosítani. Hétfőn délelőtt van skype-on egy óra angolom,  illetve kedd délelőttönként eljárok egy kiscsoportos angol foglalkozásra. Minden nap tanulok valamit, valamennyit,mert nagyon fusztrál, hogy nem értem őket, nem tudom kifejezni magamat. És ez így kissé idősebb korban már nem megy olyan nagyon könnyen 🙁

A hét második fele már a sütésé jó esetben. A vállalkozásomban az anyagbeszerzést,a sütést, a mosogatást, a dekorálást, a takarítást stb. minden részfeladatot egyedül látok el. Jó esetben több megrendelésem is van egy-egy hétvégére, ilyenkor alaposan végig kell gondolni miként tudok mindent időben, frissen, precízen elkészíteni. Összesítem a megrendeléseket, aszerint szerzem be frissen a tojást, tejszínt stb. Szerda-csütörtök szokott lenni a piskóta sütés időpontja, csütörtökön megfőzöm a krémeket, betöltöm a tortákat és levajkrémezem, azaz előkészítem a pénteken esedékes burkolásra. (Ezekre a dermedési idők miatt van szükség ennyire előre). Csütörtökön szoktam elkészíteni a figurákat is, amik majd a kész tortára kerülnek, hiszen ezeknek száradási időre van szükségük.

Pénteken van a munka oroszlánrésze, mert a burkolás-dekorálás viszi el a legtöbb időt, az a legszöszölősebb része a tortagyártásnak. Aztán péntek délután, szombat délelőtt igyekszem átadni a tortákat a reményeim szerint elégedett megrendelőimnek, és jöhet a pihenés.

Délután

Ha a férjem reggeles műszakban dolgozik akkor 14.30 körül érkezik meg. Én általában 14.45-kor indulok el a suliba a gyerekekért. Reggel már elmennek együtt, de délután a legkisebb miatt még elmegyek értük, mert igényli. A fiunknak most kedden és csütörtökön van 3-4-ig külön angolja (felkészítő a high schoolra), a kicsinek hétfőn kórus, szerdán furulya klubja van szintén 3-4-ig. A legnagyobb 16.30-ig van suliban.

Délután aztán  elolvassuk a suliból kapott  könyvet, majd játszhatnak. Elvárás,hogy a gyerekek minden nap olvassanak,ehhez az iskola ad nekik egy-egy rövid történetet tartalmazó könyvet. A fiunk imád olvasni, őt nem kell noszogatni miatta. Neki mindegy már, hogy magyar vagy angol könyvet kap, mind a kettőt élvezettel olvassa. Nem győzzük beszerezni a könyveket neki. A legkisebbel sokat gyakoroljuk a matekot is, főleg a szorzótábla van most porondon.

Ha a torták egy-egy részfeladata nem készül el még délelőtt akkor azokat befejezem, rendbe szedem a konyhámat, hogy aztán másnap ismét jó nagy kupit csinálhassak 🙂

Szóval így néznek ki a mindennapjaim, fűszerezve még sok-sok mással is, hiszen vannak szülői értekezletek, klubok, váratlan intézni valók szinte minden hétre.

De egy nagyon nyugodt, kiszámítható életet élünk mi itt (végre).

Ha tetszett az írásom és kíváncsi vagy a folytatásra, nyomj egy “Tetsziket”, majd válaszd ki az “Értesítést kérek” a blog Facebook oldalán és nem maradsz le semmiről.