2014. február 3.

2014. január 23-án (csütörtök) 14 órakor elindultunk, öten egy személyautóban, tetőbox a kocsin, bútoraink úton otthonról egy erre szakosodott cég utánfutóján.
Január 25-én szombat reggel 9 órára megérkeztünk végre. Hosszú volt az út, de mivel tél van jobbnak láttuk bőven időt hagynunk, és pihenni sem árt sokat, hiszen a közel 2200 kilométert a férjem egyedül vezette le. Nem semmi teljesítmény 2 héten belül már másodszor.

Amikor megjöttünk már át is vehettünk a bérelt házat, megjöttek a bútoraink is. Férjem barátainak segítségével pár óra alatt  ismét összeszerelve várta az ágy, a szekrény, hogy új helyére kerüljön.
Mondanom sem kell, hogy aznap éjjel senkit sem kellett ágyba parancsolni. Végre főtt kaja, amit még otthonról Édesanyám készített el, itt csak fel kellett melegítenem.

Aztán kezdődtek az ügyintézős napok. Férjem már jó előre kinézte melyik sulikba lenne érdemes járatni a 6 és 8 éves gyerekeinket, mikor van nyilt nap a college-ban a nagynak.
Bemenetünk a cuncilba és beadtuk a papirokat is (köze 1 órai bolyongás után meg is lett az épület). Eddig sima ügy.
Nyílt nap a college-ban….fekete leves, nincs év közben felvétel. Itt tartunk most.

Eddigi tapasztalatok: az angolok nagyon segítőkészek, kedves a szomszéd is (egyenlőre), igaz kissé elveszettek vagyunk még az itteni dolgok mikéntjében, főleg perfekt nyelvtudás nélkül.

Akkorák itt a bevásárlóközpontok mint otthon Bp-en némelyik. A Tescóban elférne az otthoni fél városkánk is (és nem találtunk búzadarát, pff).

Szólj hozzá