2014. február 25.

A tegnapi nappal újabb fejezet kezdődött az itteni életünkbe, ugyanis a két kicsi elkezdte itt a primary school-t. Nem mondom, hogy az első két nap minden nehézségtől mentesen telt. Az első nap Réka sírt nagyon sokat, és nem érezte jól magát. Ma Marci sírt mivel egy félreértés miatt egész nap nem evett semmit.

Az iskolában kaptak egy-egy segítő kispajtást maguk mellé, aki segíti őket mindenben, illetve szókártyákat is, amin kis képekkel tudják megmutatni ha éhesek, szomjasak, ki kell menni stb. Ma Marcival külön tanár is foglalkozott, angolra tanította őt és egy másik idegen kisfiút. Ennek nagyon örültem, mert épp tegnap mondta, hogy Ő azt sem bánja ha sokkal többet kell tanulnia mint otthon, csak szeretné végre érteni őket.

A napirendünk most úgy néz ki, hogy reggel 7 órakor felkelünk, fél 8-kor reggelizünk -próbálok ilyenkor a lehető legtöbbet beléjük diktálni- aztán mosdás, öltözködés kb. fél 9-kor indulunk. Az iskola negyed óra sétálva, ha az Uram dolgozik, akkor ugye gyalogosan indulunk.

Aztán 15 órára kell értük menni, ekkor engedik ki őket a suliból. Ha az ember munkát vállalna, hát nem sok ideje van rá, hiszen ezen időn belül szinte lehetetlen munkát találni. Nem tudom, hogy sikerülni fog-e találnom valamit is ami ehhez az időbeosztáshoz igazodik, mert az uram egyenlőre napi 12 órában dolgozik.

Közben folyik a háziorvosi regisztráció intézése.
A nagynak is találtunk végre egy olyan lehetőséget ahol tudja a nyelvtudását fejleszteni, ez pedig a voluntary (ingyenes segítő) munka. Ennek kimenetéről majd a későbbiekben beszámolok.