És vállalom, illetve bevállalom én is………. rengeteg baki, lapos, folyós, félresikerült kísérletem volt már nekem is az elmúlt másfél évben, mióta intenzíven sütésre adtam a fejemet.
Senki sem úgy született, hogy a sütés-főzés tudománya a kisujjában volt. Rengeteg tapasztalatra és kudarcra van bizony szükség ahhoz, hogy egyszer csak azt mondhassa az ember, hogy igen, ez végre olyan mint ahogyan azt szerettem volna.
Nem is tudom van-e olyan (talán kettő-három) torta- mert ugye én elsősorban abban “utazom”- amire azt mondom, hogy elégedett vagyok vele. De a hibákat nem szokás felsorolni a blogon, talán mások észre sem veszik azokat, csak szakavatott szem látja a hepe-hupákat, a vastag glazúrt, vagy épp a krém megfolyását.
Na de lássuk a szégyenfoltokat:
Ezt a szörnyű barna (akart lenni) Wartburgot tavaly karácsonykor (szó szerint szent este napjára) elvállaltam szinte az utolsó pillanatban. Nem kellett volna. Annyira el voltam havazva a saját karácsonyunkkal, és a nálunk is aktuális névnapi tortákkal, hogy leburkoltam, és a teljes díszítést a férjemre bíztam. Szégyenfolt, kis sem mertem tenni azóta sem.
Még tavasszal indítottam egy Húsvéti receptelő névre keresztelt játékot a blogomban, ahova díjként szántam ezeket az általam készített fondant tojásokat. Igen ám, de a tavaszi meleg már a készítésükkor közbeszólt…..olvadt, lapult, folyt. Itt még épp egyben vannak ugyan. Szóval egy “B” verzió ajándékot kellett kitalálnom a nyertes Flórának gyorsan.
És igen, kardinális nálam is. Ez volt a próba kardinális, amit mi ettünk meg, ez még úgy ahogy szép is lett. De a következő héten élesben kellett elkészítenem, az kb. olyan lapos lett mint az alföld. Csak a tejszín díszítéssel tudtam valahogyan rendbe tenni. Rémálom.
=C3=93=C3=93, és itt a krossz motor. Akkor még tetszett is…..de ma már 🙁
Nem is ejtek több szót rá, a képek mindent elárulnak. Jelzem azóta sem készült több jármű nálam…és ha egy mód van rá nem is szeretnék azt készíteni. =C3=96rök mumus.
De volt még kőkemény keksz, nem megkelt tészta (naná, hogy akkor amikor fel akartam vágni az én isteni kelt tésztámmal a család előtt) folyós csokis krém…………..telefon Pixienek, majd Krickynek, új krém kutyulása az utolsó pillanatban.
Jelzem, ez nagyon jó volt arra, hogy az addig használt csokikémemet egy sokkal jobbra cseréltem- hála Krickynek- amit azóta is használok.
Szóval minden rosszban van valami jó, és nem kell elkenődni………….bár én is dobtam már kukába piskótát, és öntöttem ki a wc-be krémet, és megfogadtam, hogy soha többet nem megyek még a sütő közelébe sem.
De megyek………csak azért is!!
6 hozzászólás
tejszínhab
Azon gondolkoztam, hogy egyfajta terápia is, hogy ezeket kiadjuk magunkból. Én egyébként nem látok kivetnivalót a krosszmotorodban:)
Gabi, a tortatanonc
Nálam is előfordul, hogy elhatározom, soha többé….! A legdurvább az volt, amikor azt mondtam, hogy soha többé nem készítek tortát senkinek! Persze hogy egy órán belül csörgött a telefonom és persze, hogy elvállaltam még a leghajmeresztőbb dolgot is.Bevállaltad! De hidd el, ezek még nem is olyan veszélyes bakik és ráadásul minden rosszban van valami jó, benne a fejlődés lehetősége és egy újabb tapasztalat! 🙂
M@rti
Mindkét előttem szólónak igaza van! Felfoghatjuk akár terápiának (“akarsz róla beszélni?” “bevállalod?”):-)Még jó, hogy tudunk magunkon nevetni, és újra és újra nekiállni a legvadabb dolgoknak.Gratulálok, és örülök, hogy Te is bevállaltad! Gyarapodunk szépen!
Dia és a konyha
Erről jutott eszembe, hogy nekem is van rejtegetni való járművem, amit még ki sem tettem, mert az agyam legmélyebb bugyraiba rejtettem még az emlékét is. :))) Volt bedarabosodott tejszínes krémem nekem is, de kinek nem? Sőt a tejszínt rendszeresen vajjá verem, na és? Éljenek a bevállalós csajok!
Petra
Klassz, hogy bevállaltad! Én is sokszor bakizom, pont éjszaka gondolkodtam, hogy találnék-e a bakijaimról fotókat. :)))
PiciJuci
Köszi Csajok a pozitív visszajelzést. szerintem nincs ember aki ne bakizott volna már a konyhában, ha egyszer arra adta a fejét, hgoy betegye oda a lábát egy rántottán kívül is.A férjem nem pártolta, hogy közzéteszem a bakijaimat, de azt hiszen ezen nincs mit szégyelni, csak az nem hibázik aki nem dolgozik…nemde?