2016. május 10. – Mindennek megvan az ára 2. rész

Az előző írásomban (ITT olvashatod) elkezdtem boncolgatni a kultúrsokk megélését. A beilleszkedés, az elfogadás nehézségei mindenkit megérintenek aki egy idegen országban, kultúrában kezd új életet.

Ebben az írásomban azt szeretném érzékeltetni veletek, hogy hogyan éltük/éljük meg az otthon maradottak hiányát. Hiszen ez is része a mindennapoknak- nagyon is.  És itt igaz csak igazán a címben leírt frázis. Drága árat kell fizetnünk.

A férjem az Édesapját és az imádott Húgát hagyta otthon (hogy csak a legszűkebb családot említsem). Én az Anyukámat és a vak Apukámat.

Sok-sok kimaradt közös ünnep. Születésnapok, névnapok, húsvétok, karácsonyok és még sorolhatnám. Nem vagyunk velük amikor épp szükségük lenne ránk, és ők sem itt amikor kellenének. Nehéz megélni innen ha betegek és ott lenne a helyünk mellettük. Nyilván ők is ugyanezt érzik amikor velünk történik valami olyasmi amit régebben mindig együtt éltünk meg, természetes volt, hogy ott voltak, jöttek ha kértük.

Fájdalmas tudni azt, hogy az egyre idősebb szülők mellett nem vagyunk ott naponta. Nem tudnak minden hívni ha segítség kell. Hiába tudom, hogy ott van a szüleim körül a tágabb család, a testvéreik……nekem kellene mennem füvet vágni. Nekem kellene ott lennem amikor Apu depressziós, nekem kellene fognom a kezét, hogy megnyugodjon. De nem fogom. Nem vagyok ott. Nincsenek ott az imádott  unokáik. Nem látják, hogy mennyit nőttek, nem tudnak a minden napi iskolai dolgaikról. Nem büszkélkedhetnek velük , hogy milyen okosak és szépek. Évi egyszer ölelhetjük át egymást. 🙁  Mindennek megvan az ára……….nem keveset fizetünk a jobb életért.

Megéri? Sajnos mindezek ellenére azt kell mondjam, igen. Sokkal több a pozitív oldala a mérlegnek. Itt megvan az  anyagi biztonságunk. Van biztos munkahely. Van jövőképünk. Van egy igen nyugodt, kiegyensúlyozott életünk. Nem kell a politikával foglalkoznunk akár akarunk, akár nem. A gyerekeink anyanyelvi szinten fognak angolul beszélni. Megismernek egy más kultúrát aminek rengeteg pozitív hozadéka lesz.

Mint látjátok semmi sem fekete vagy fehér. Mindenért fizetni kell az életben.

Ha a magam önző részéről nézem a kérdést, akkor csakis a megéri lehet a válasz. Tudom, ha akkor 2012-ben nem lépjük meg a váltást, már nem lenne férjem. Egyedül küzdenék a három gyerekemmel és nem lennék boldog. Itt annyira összekovácsolt család lettünk mint még soha. Itt csak egymásra számíthatunk. Megismertem a férjem, saját magam és a gyerekek egy olyan oldalát is amit otthon soha nem ismeretem volna meg, ebben biztos vagyok. Erősek lettünk……..mi öten a világgal szemben 🙂 Közhely, de igaz.

Békében, nyugalomban, szeretetben telnek a napjaink………tervezzük a jövőt, tervezzük, hogy mit,mikor és hogyan csináljuk. És közben várjuk, hogy mikor mehetünk itthonról-haza. Mert a haza ott van.

 

Ha tetszett az írásom és kíváncsi vagy a folytatásra, nyomj egy “Tetsziket”, majd válaszd ki az “Értesítést kérek” a blog Facebook oldalán és nem maradsz le semmiről