2016. április 19. – a gyerekek és az angol nyelv
Több mint 2 éve élünk ebben az angol városban Észak-Nyugat Angliában. Van már némi rálátásom ennyi idő után a gyerekek és az angol nyelv viszonyára.
Amikor kiköltöztünk sem a két kisebb gyerkőc, sem én nem tudtunk angolul. Abban az első egy hónapban amikor a gyerekek itteni iskoláját intéztük minden napos programunk volt a szókártyákról van szótanulás. Akkor még azt hittem ez a jó út 🙂
Aztán, ahogy bekerültek az iskolába úgy szedték magukra a nyelvet mint a piszkot. Naponta csodálkozom rá, hogy mennyit -de mennyit tudnak már.
Mint, ahogyan többször is leírtam nagyon sokat segített/segít nekik az iskola és a pedagógusok abban, hogy a nyelv minél tökéletesebben menjen. Eleinte piktogramos szókártyákkal, majd külön angollal segítették őket a primary schoolban.
A legnagyobb otthon nem volt valami jó angolból, pedig nyelvi előkészítő osztályba járt 1 évig. De mint tudjuk, az otthoni angol oktatás a legnagyobb hangsúlyt a nyelvtanra helyezi, nem a beszédre. Ez sajnos meg is látszott az elején. Nehezen szólalt meg, nehezen tudta kifejezni magát. Ma már több száz szavas esszéket ír, ha kell tolmácsolni megy, nekünk is minden apró napi dologban segít ha kell. Azt mondhatom, hogy az elmúlt 2 év nála is beérett.
Ma már ott tartunk, hogy a 10 (majdnem 11) éves fiam több oldalas fogalmazást ír -helyesen- angolul. Folyékonyan beszél, helyesen ír. Ő az osztályában az egyik legjobb tanuló………természetesen mindent angolul tanulva.
A kicsi megállás nélkül angolul beszél már itthon is- sokat tanít engem is 🙂 Illetve egy érdekes angol-magyar vegyes nyelven kommunikál a két kisebb,mert amit angolul használnak az iskolában azt itthon is angolul mondják, majd folytatják magyarul. Elég vicces hallani. Mondok egy példát.
Én: Mi volt ma a suliban, kaptatok könyvet olvasni vagy leckét?
Kicsi: Nem, nincs new book (új könyv) , majd tomorrow (holnap) lesz.
Középső: Én megcsináltam a homeworkot (leckét) a schoolban (iskolában) már.
Nézzük az olvasást. A kicsi szinte csak angolul hajlandó olvasni. Nagyon nehéz a magyar neki, túl sok a betű 🙂 Nem élvezi azt mondja. Angolul folyékonyan olvas.
A középső mind a két nyelven olvas, de már az angolt élvezi jobban.
A legnagyobb még a magyar könyveket élvezi, de ha angolul kell olvasnia akkor azt is elolvassa, csak nem annyira élvezetes neki még.
És végül lássunk engem………aki már a legnagyobb jóindulattal sem vagyok gyerek 🙁
1,5 éve tanulom napi rendszerességgel. Tanárral heti 1x, és egy ingyenes angol kurzusra is járok, ami heti 2 órát jelent. Mellette önszorgalomból minden nap valamit. Hol szótanulás, hol szövegértés, hol olvasás stb. Nekem a legnagyobb gondot az anyanyelvi beszélők megértése okoz. Bár már ez is sokat fejlődött. Ha tévét nézünk csak angol jöhet szóba (nincs magyar csatornánk) angol felirattal.
Igyekszünk megtenni a magunk részéről mindent, hogy a magyar nyelv és kultúra is az életük szerves része legyen. Minden este magyarul olvasunk nekik esti mesét. Magyar szokások szerint tartjuk az ünnepeinket. Minden jeles ünnepnapon olvasunk róla, hogy mit és miért ünnepelünk. Remélem, hogy büszkék lesznek a magyarságukra, még akkor is, ha ezt most még nem igazán értik még.
Ha tetszett az írásom és kíváncsi vagy a folytatásra, nyomj egy “Tetsziket”, majd válaszd ki az “Értesítést kérek” a blog Facebook oldalán és nem maradsz le semmiről